-Szia mi a neved?-kérdezte mosolyogva.
-Shin...Shin WoBin.-nyögtem ki szégyellősen.Nem vagyok valami társasági lény...
-Shin WoBin-nak nagyon sok szeretettel.-írta, majd a nevét is odafirkantotta.
-Nagyon szépen köszönöm!-mondtam, és mivel nagy volt a sor, ezért tovább is kellett mennem.
A két legjobb barátnőmmel lakni...legalább ez az álmom teljesült.Amikor hazaértünk egy gyors zuhany után felvettem a pizsamám, és bekapcsoltam a tv-t.
-Lányok nem gondoljátok, hogy ennünk kellene valamit?-kiabálta ki a konyhából HaRa.
-Csst!!!-mondtam, majd maxra vettem a hangerőt, és úgy néztem a híradót.
-"A 4Minute kocsija a koncertből hazafelé menet sajnálatos módon egy fába ütközött.A sofőr a rossz útra hivatkozik, ám lehet hogy emiatt majd börtönbe kell mennie,ugyanis az együttes leader-e, Kang SoHee megsérült.Bár nem olyan súlyos, de lehet hogy el kell halasztaniuk majd pár fellépést."-mondta a műsorvezető.
-Úristen.-ült le mellém a kanapéra MinAh egy bögre kakaóval a kezében.
-Ez nem lehet igaz...lányok, valamit tennünk kell!-mondtam magabiztosan.
-És mégis mit??-kérdezte Hara.
-Nem tudom...mondjuk készíthetnénk jobbulást kosárkát!-vetettem fel az ötletet.
-Normális vagy te egyáltalán??Hajnali 2-kor?-emelte fel a hangját MinAh.
-Igen!-mondtam, majd nekiláttam a készítéséhez.
Nemrég kaptam egy szülinapi bon-bont, azt tettem bele.Állítólag nagyon finom, de engem nem nagyon izgat.Azt tettem bele, mellé egy pezsgőt(igen, szegény vagyok, de maradtak meg dolgaim) és mi több, leálltam süteményt sütni.Mivel a lányokra nem számíthattam,-hullák voltak, és lefeküdtek- ezért magam csináltam mindent.A süti sütésben jó vagyok, másik álmom egy cukrászdát nyitni.Ezeket is becsomagoltam, majd a kosárba pakoltam.Legvégül pedig egy cetlire ezt írtam:"Jobbulást SoHee leader-nek!Egy 4Minute rajongó..."
Egy cseppet sem voltam fáradt, mindvégig azon járt az agyam, hogy minél előbb kész legyek.Gyorsan taxit hívtam, és elmentem a kórházhoz.A látogatási idő rég lejárt, de amit elhatároztam, azt megcsinálom.Kutyusszemekkel kértem az egyik nővért, hogy juttassák el a kosárkát, és sikerült.
-Kamsahamnida!Nagyon-nagyon szépen köszönöm!-hajoltam meg kétszer is.Boldogan mentem haza, aztán pedig úgy éreztem, mintha fejbe vertek volna.Az álmosság úgy rám tört, hogy még a szobámig sem jutottam el, a kanapén aludtam.
